Nagyanyáink számok titkot ismertek, amelyeket a mindennapi élet során bárhol és bármikor fel tudtak használni.
Régen a mosás nem volt egy egyszerű dolog, anno még nem volt kapható a különböző fajtájú mosószer vagy mosógél, ezért azzal gazdálkodtak, amijük volt. Így készítettek vadgesztenye-mosószappant, ami a mosás kincse volt.
“A gesztenye nagyjából annyit tud, mint a mosódió, szaponin tartalmuk körülbelül megegyezik. Csodát nem lehet várni tőle, a fehér blúzaimat nem ebben fogom áztatni, de a színes, közepesen szennyezett ruhákat amíg lesz gesztenyém, ezzel mosom majd.
A vadgesztenyés mosógél receptje:
10 szem gesztenyét negyedekbe vágtam, megtisztítottam a külső, barna héjától, nagylyukú reszelőn lereszeltem és felfőztem úgy másfél liter vízzel, majd forraltam bő negyed órát. Amikor már nem volt forró, egy kiürült műanyag flakonba szűrtem át, és két evőkanál mosószódával jól összeráztam. Kissé habzó, sárgás, híg, gélszerű anyagot kaptam, egy kevés teafa és levendula illóval tartósítottam-illatosítottam.”