A szoláriumok UV-A, és UV-B sugarakat adna le. Az UV-A sugarak kevésbé okoznak gyulladást, viszont nem tartós barnítók, védőhatásuk kevés, s szürkésbarnára színezik a bőrt, valamint D-vitaminképző hatásuk is gyenge.
Mivel mélyen behatolnak a bőr szöveteibe, tönkretehetik a bőr feszességéért felelős kollagén rostokat, s nagy dózisban az örökítő anyagainkra is veszélyt jelentenek.
Az erősen gyulladáskeltő, rövidebb hullámú UV-B sugarak felelősek a vöröslő bőrért (erithéma). Nekik köszönhető ugyanakkor az UV sugarakkal szembeni védelmi rendszer kialakítása: a védő, valóban hatékony ún. eumelanin-pigmentek termelése, s a bőr megvastagodása. Az UV-B sugarak lassabban, de tartósabban színezik a bőrt.
A szolárium nem csak azért veszélyes, mert csövei a gyors barnítás érdekében a Napnál lényegesen erősebb UV sugárdózist – az egyenlítői déli napfény sugárértékéhez hasonlót – adnak le, hanem azért is, mert akészülékek legnagyobbrészt UV-A sugarakat bocsátanak ki, és csak 1-3% -ban adnak le UV B sugarakat. Ezért a szaruréteget nem vastagítják meg a kellő mértékben, és hatásukra elsődlegesen olyan pigmentek, azaz festékszemcsék (feumelaninok) keletkeznek a bőrben, amelyek nem a kellő módon helyezkednek el. Míg ugyanis az UV-B sugarak által képződő festékszemcsék (melaninok) a sejtmag felett kis sapkát képeznek, s ezzel beárnyékolják a leginkább védendő genetikai anyagot – ha elég a fényből, bőrpírral jelzik is a veszélyt -, az UV-A általi pigmentek eloszlanak a bőrben. A szoláriumban elnyert barnaság ezért nem véd napozáskor a leégéstől.
Vannak olyan emberek mindennek ellenére, akik nem törődnek a szolárium egészség károsító hatásával és olyannyira túlzásba viszik a barnulást, hogy az eredmények brutálisak:
Szerző: tudasfaja.com