A magyar nyugdíjrendszer régóta viták kereszttüzében áll, különösen a számítás módját és az inflációkövetést illetően. Most ismét reflektorfénybe került egy korábbi, 2013-as reformötlet: a bruttó alapú nyugdíjszámítás bevezetése, amelyet akkor politikai és költségvetési okokból visszavontak – írja a profitline.hu
Több mint tíz év elteltével Farkas András nyugdíjszakértő újra napirendre tűzte a kérdést, hangsúlyozva, hogy a jelenlegi rendszer méltánytalan és reformra szorul.
De mit is jelent pontosan a bruttósítás, és milyen előnyökkel járna a nyugdíjasok számára?
Bruttó vagy nettó – mi a különbség?
A magyar rendszer jelenleg bruttó jövedelem után történő járulékfizetést ír elő, de amikor a nyugdíjat megállapítják, a nettó keresetet veszik alapul. Ez a számítási mód egyedülálló Európában. Más országokban általános gyakorlat, hogy a nyugdíjszámítás is a bruttó jövedelmen alapul, így a befizetett járulékok és a kapott nyugdíj között egyértelműbb az összefüggés.
Farkas András szerint ez a kettősség nemcsak átláthatatlan és bonyolult, hanem méltánytalan is a munkavállalókkal szemben, akik bruttó jövedelmük után fizetnek, mégis egy csökkentett, nettó alapú nyugdíjat kapnak öregkorukra.
A bruttósítás előnyei: igazságosabb és kiszámíthatóbb rendszer
A nyugdíjszakértő szerint a bruttó alapú számításra való áttérés:
-
Növelné a nyugdíjak összegét: a nyugdíjasok nagyobb ellátásra számíthatnának, hiszen a teljes járulékalap (bruttó bér) képezné a számítási alapot;
-
Átláthatóbbá tenné a rendszert: egyértelmű lenne, hogyan alakul a nyugdíj a kereseti pálya alapján;
-
Erősítené a nyugdíjasok gazdasági szerepét: a nyugdíjasokat nem passzív eltartottként, hanem aktív gazdasági szereplőként lehetne kezelni.
Ez utóbbi különösen fontos azon nyugdíjasok esetében, akik a korhatár elérése után is dolgoznak. Jelenleg sokuk számára kedvezőtlen adózási szabályok és korlátozott kereseti lehetőségek nehezítik meg az aktív időskort.
Inflációkövetés negyedéves nyugdíjemeléssel – új modell a gyakorlatban?
A bruttósítás mellett Farkas András egy másik javaslatot is megfogalmazott: ne csak évente egyszer vagy kétszer, hanem negyedévente emeljék a nyugdíjakat, az aktuális inflációhoz igazítva. Jelenleg ugyanis az emelkedő megélhetési költségek és a nyugdíjak közti szakadék egyre jobban érezhető.
Hirdetés
„A nyugdíjasok jelenleg hónapokat várnak egy-egy kompenzációra, miközben a kiadásaik azonnal emelkednek. A bruttósítás mellett negyedéves nyugdíjemelést is be kellene vezetni, amit törvény garantálna” – nyilatkozta Farkas az ATV-ben.
Ez a modell több nyugat-európai országban már működik, például Svédországban, Németországban vagy Hollandiában. Az ottani nyugdíjak dinamikusan követik az inflációt és a gazdasági növekedést, így biztosítva a nyugdíjasok vásárlóerejének megőrzését.
Miért bukott el a reform 2013-ban?
A 2013-as reformtervezetben a kormány már konkrét lépéseket tett a bruttósítás bevezetése felé, ám az utolsó pillanatban visszakozott. A hivatalos indoklás szerint a változtatás túlzott mértékű állami kiadással járt volna rövid távon, miközben a rendszer stabilitása is veszélybe kerülhetett.
A politikai döntéshozók féltek attól, hogy a jelentős egyszeri kiadás nem illeszthető a költségvetésbe, különösen a válság utáni pénzügyi konszolidáció időszakában.
Szakértők viszont már akkor is hangsúlyozták: a hosszú távú haszon messze meghaladta volna a kezdeti költségeket, különösen, ha a változtatásokat több lépcsőben vezették volna be.
A nyugdíjasok szerepének újragondolása
A nyugdíjreformok kapcsán sokáig a „fenntarthatóság” és az „eltartottsági ráta” voltak a fő szempontok. Farkas András azonban egy új szemléletet javasol: a nyugdíjasokat ne pusztán eltartottként kezelje az állam, hanem értékes, aktív résztvevőként a gazdaságban és a társadalomban.
Ehhez azonban megfelelő ellátási szint, ösztönző adózási környezet és jogbiztonság is szükséges. A bruttósítás ebben kulcsszerepet játszhatna.
Több mint tíz év telt el a bruttósítási reform ötletének elvetése óta, de a társadalmi és gazdasági környezet azóta sokat változott. Az infláció, a munkaerőpiac és a nyugdíjasok növekvő aránya új kihívásokat jelent.
Farkas András javaslata nemcsak szakmailag megalapozott, de társadalmi igazságosságot és kiszámíthatóságot is ígér. A nyugdíjrendszer bruttósítása és az inflációhoz igazított negyedéves emelés stabilabb, átláthatóbb és méltányosabb rendszert eredményezhetne.
A kérdés már csak az: lesz-e politikai akarat a reform végrehajtására?