Meghalt Rutger Hauer. A színész, akit talán legtöbbször láttunk hollywoodi produkciók rosszfiújaként, július 19-én az otthonában hunyt el. A Variety úgy tudja, szerdán el is temették a neves színészt.
Hauer Amszterdamban nevelkedett. 15 éves korában megszökött otthonról, és egy évig a fedélzetet takarította egy teherszállító hajón. Hazatérése után több szakmával is próbálkozott. Dolgozott villanyszerelőként és ácsként, miközben egy esti iskolában színművészetet tanult. Három évvel később egy amatőr színtársulat tagja lett. Öt évig volt a társulat tagja, mígnem 1969-ben megkapta a Floris című kalandfilmsorozat címszerepét. Floris egy Robin Hoodhoz vagy Ivanhoe-hoz hasonlatos középkori hős volt, kalandos történetei izgalmat, humort és az akkori mérce szerint sok erőszakot tartalmaztak. A 12 részes sorozatot egy ígéretes fiatal rendező, Paul Verhoeven forgatta. Hauer és Verhoeven az első perctől remekül megértették egymást, és nyilvánvaló volt, hogy fognak még együtt dolgozni.
Négy évvel később Verhoeven Török gyümölcs (1973) címmel forgatott filmet Jan Wolkers kultikus regényéből. Erik, a szobrász szerepét bízta Hauerre. Az élvhajhász férfi megismerkedik az életvidám, kicsit infantilis Olgával: egymásba szeretnek, ám a lány anyja ellenzi kapcsolatukat. A tragikus szerelmi történetben Hauer és partnernője, Monique van de Ven ragyogó alakítást nyújtottak. Verhoeven rendezése friss volt és merész, főleg ami az erotikus jeleneteket illette. Hauer később bevallotta, hogy némi nehézséget okoztak számára ezek a képsorok, mivel alapvetően szemérmes alkat, de megbízott Verhoevenben, és tudta, hogy a filmhez a provokatív képsorok is nélkülözhetetlenek. A Török gyümölcs világszerte nagy feltűnést keltett, és a külföld is érdeklődni kezdett Hauer iránt. Ennek egyik jele volt, hogy folytatást rendeltek a Florishoz, ami közben Nyugat-Európában is népszerű lett.
A Floris von Rosemund epizódjait javarészt Magyarországon forgatták (Verhoeven nélkül), de nálunk akkor még ismeretlen volt az új holland filmcsillag. A Wilby-összeesküvés az apartheiddel foglalkozó melodramatikus hangvételű film volt, melyben Michael Caine és Sidney Poitier játszották a fontosabb szerepeket. Verhoeven 1975-ben Forró verejték címmel egy XIX. században játszódó drámát forgatott egy nincstelen lány felemelkedéséről, és az egyik kisebb szerepet Hauerre bízta. A Futás az életért (1977) című kalandos elemekben bővelkedő, második világháborús témájú alkotásában ismét a főszerepet osztotta felfedezettjére. Igaz, eleinte ő is kételkedett abban, hogy pártfogoltja vajon el tudja-e játszani ezt a korábbi szerepeitől jócskán eltérő figurát. Hauer Gerrit Witkampot, a sikeres motorversenyzőt alakította Verhoeven egyik legvitatottabb filmjében, a Spettersben (1980).
Közben másokkal is filmezett. A Max Havelaar volt az első munkája, amely Magyarországra is eljutott. A Rejtélyekben és a Pastorale 1943-ban (mindkettő 1978-ból) egyaránt híres honfitársnője, Sylvia Kristel volt a partnere. A goethei hangvételű Rejtélyekben egy szerencsétlen sorsú férfit alakított, aki hiába vágyik a Kristel játszotta szépasszony szerelmére, és végül öngyilkos lesz. A Pastorale 1943-ban – amelyet négyrészes tévésorozatként is bemutattak – egy náci érzelmű szereplőt formált meg.
Hauer első hollywoodi filmje a Fantom az éjszakában (1981) volt, melyben Sylvester Stallone ellenfelét, a veszedelmes terroristát, Wulfgart játszotta. Ezután Ridley Scott kultikus sci-fijében kapott szerepet Harrison Ford partnereként: a Szárnyas fejvadász (1982) Philip K. Dick egyik műve alapján készült. Játszott Sam Peckinpah utolsó filmjében, Az Osterman-hétvége (1983) című thrillerben. Ezt követően két középkori témájú kalandfilmben vállalt szerepet. Az első, Richard Donner Sólyomasszony (1984) című alkotása romantikus húrokat pengetett. A rendező eredetileg a negatív figurát osztotta Hauerre, mire ő lemondta a szerepet, ezért végül rábízták a szerelmes főhős megformálását. Verhoeven holland–amerikai koprodukcióban készült fantasyje, a Hús és vér (1985) a sötét középkor kegyetlen világát eleveníti meg rendkívül érzékletesen, bőségesen adagolva a címben szereplő húst és vért.
Hauer partnernője Jennifer Jason Leigh volt, akivel együtt játszott Az országút fantomja (1986) című nyomasztó thrillerben is. A ’80-as évek egyik legemlékezetesebb sikerfilmjében Hauer egy pszichopata autóstoppost alakított, aki kegyetlen gyilkosságokat követ el, a gyanút pedig arra a fiatalemberre próbálja terelni, akinek sikerült megmenekülnie tőle. Figyelemre méltóak olaszországi szereplései is. Ermanno Olmi A szent iszákos legendája (1988) című drámájában egy szerencsétlen alkoholista férfit formált meg, akit halála megakadályoz abban, hogy lerója becsületbeli adósságát a templomnak. Lina Wertmüller Egy holdfényes éjszakán (1989) című alkotásában egy halálosan beteg férfit alakított olyan jeles színésznők partnereként, mint Nastassja Kinski, Faye Dunaway és Dominique Sanda. Nagy siker volt Magyarországon is a Vak végzet (1989) című akciófilm, amelyben Hauer egy világtalan vietnámi veteránt játszott, aki segít egy kisfiúnak édesapja megtalálásában.
Az 1990-es évektől kezdve Hauer főleg kis költségvetésű, nem túl nagy igényű, futószalagon készült akciófilmek és tévés thrillerek sztárja lett. E produkciók egy része eleve el sem jutott a mozikba, hanem rögtön videón kerültek forgalomba. A magyar közönség is láthatta szinte mindegyiket, sőt például az Őrült Stone, avagy 2008 a patkány éve (1992) hazánkban is szűk, de lelkes rajongótábort mondhat magáénak. Az új évezredben Hauer néhány jelentősebb amerikai filmben is felbukkant – Egy veszedelmes elme vallomásai (2002), Sin City – A bűn városa (2005), Batman: Kezdődik! (2005) –, sőt sikeres tévésorozatokban is foglalkoztatták.
Hauer nem csak a mozivásznon volt aktív, hanem a közéletben is. Lelkes környezetvédőként részt vett a Greenpeace-mozgalomban, és alapítvánnyal támogatta az AIDS elleni küzdelmet. 1985-ben másodszor nősült, feleségével haláláig boldogan éltek. Első házasságából született lánya, Aysha ugyancsak a színi pályát választotta.
Variety/Wikipedia