Rúzsa Magdi számára mindig különleges élmény visszatérni szülőföldjére, a Vajdaságba: a zene és a reflektorfény váltja fel a rozsdaillatú falvakat, a balkáni délutánok nyugalmát, a családi kötelékek melegségét. 2025 nyarán mégis új megértésre sarkallta ez a visszatérés: hármas ikrei, Lujzi, Keve és Zalán első alkalommal tapasztalhatták meg ugyanazt a páratlan varázst, amit Magdi gyermekkorában ő maga is átélt.
A művésznő az elmúlt hetekben sorra osztotta meg közösségi oldalain ezeket a bensőséges pillanatokat, és nemcsak a fotók, de a hozzájuk írt, könnyekig ható gondolatok is rávilágítanak arra, mennyire fontos számára a gyökerek felismerése és továbbadása.
Hazaérkezés ikrekkel: tervezett kaland vagy lélekterápia?
Magdi jó ideje tudta, hogy gyerekei – Zalán, Keve és Lujzi – egyszer „haza kell, hogy lássák” a Vajdaságot. Ám az utazás annál is többről szólt, mint a turistakönyvekben szereplő látnivalók megmutatásáról: a cél a családi hagyományok, a mindennapok apró varázslatai és a magyar–szerb határvidék végtelen nyugalma volt.
Az út előkészítésekor Magdi sem gondolta volna, hogy mennyire „lélekterápiába” fordul majd a kintlévés: a hármas ikrek egyik kezében a kis hátizsákot fogva kóstolták végig a házi savanyúságokat, a másik kezükben óvatosan tartották a nagymama által szigorúan előírt pirospaprika-fűszerkeveréket. A konyha melegétől a szalonnaszagig, az apró tyúkok simogatásától a bográcsban rotyogó lecsóig minden az otthon ízét és illatát idézte.
A sóbányától a naplementéig: nosztalgia a fotókon
Az egyik legmeghatóbb felvételen Lujzi áll a nagybátyja, Paróci Péter mellett Kishegyes határában, miközben a nap épp lebukik a szemközti dombok mögött. A kép önmagában is meseszép, de Magdi megindító szavai teszik igazán emlékezetessé:
„Ma megértettem a körforgás lényegét. Lujzival megtörtént pont az, ami velem ennyi évesen, és a genetikának, az azonos vérnek köszönhetően szinte ugyanaz az arc nézett rá vissza, mint aki akkor 36 éve rám. Ahogy fotóztam Lujzit, egyszer csak Péter bátyámban felismertem a nagyapámat, majd megláttam a képet, amit én már megéltem. Mondhatnám, hogy ez is egy fajta déja vu. Beszorult egy pillanatra a levegő, és tényleg könny szaladt a szemembe.”
Péter bácsi, 84 esztendősen, fekete kalapban, kezében gyertyatartóként szolgáló régi fészkessel, ugyanannak a földnek a szeretetét hirdeti, amelyből Magdi is táplálkozott. A nagybátya az „utolsó mohikán” képét juttatta eszébe – és valóban: az elöregedő paraszti közösségek tagjaként ő az, aki még mindennap kimegy a földre, hogy érezze a föld dobbanását és szélét.
Kézműves lecsó és kelt tészta: amikor a konyha a gyerekkort idézi
A párnapi sütkérezést és kényelmes kirándulást követően a gyerekek bevették a családi udvart: legelőször a bogrács körül sertepertéltek, benéztek a gőzölgő lecsóba, ahol Magdi és a mamájának a receptjei adták a titkos pikantériát.
„Keve és Lujzi apró ujjacskájukkal megnyomogatták a kelő kenyér tésztáját, Zalán pedig a füstölő szalonna fölé hajolt, hogy érezze a zsír sercegésének ritmusát. Nem tudták, mi a lecsó összetevőinek aránya, mégis tökéletes gasztronómiai élményként marad meg bennük ez a pillanat.”
Téglalap formájú fotón láthatjuk a gyerekeket, amint érdeklődve kóstolják a paprika–paradicsom összhangját, vagy ahogy a kelt tészta lassan felfut a kosárban. A képek mögött ott lapul a tanítás üzenete: a legerősebb kötelék a szeretett étel elkészítése, az együtt töltött idő és a generációk közötti tudás átadása.
Vidéki gyerekek, apró tyúkok – a természet felé vezető kapu
Nem csak a konyha nyújtott élményt: az udvarban szaladgáló, pelyhes kiscsirkék simogatása szintén nagy sikert aratott az ikrek között. A csirkeól ereszkedő szélén Lujzi és Keve ujjaikkal simogatták a valódi állatok apró testét – egy élő élmény, amelyről Magdi online bejegyzése szerint így írt:
„Az állatokkal való kapcsolat segít a gyerekeknek megérteni, hogy az élet törékeny és csodálatos. Egy kis csirke őszinte kukorékolása többet mond bármely könyvnél arról, hogyan körforog a világ.”
Ezek a természetközeli tapasztalatok mindössze a Vajdaság kisfalvainak egyik apró szeletét mutatják be, de a gyerekek szemében felcsillanó kíváncsiság és a korábbi generációk életének érzése kézzelfoghatóvá teszi a gyökereket.
A közösség szeretete: Sebestyén Márta meleg gratulációja
Magdi posztjait nem csak rajongók, de kollégák, barátok és más művészek is örömmel fogadták. Különösen megtisztelő volt számára, hogy a Kossuth-díjas népdalénekes, Sebestyén Márta is hozzászólt:
„Ez a gondviselés műve…, hogy te is megadhatod a gyerekeidnek, amiben részed lehetett, s ami annyi örömet adott!”
Hirdetés
Márta azonban nem állt meg itt: másik, lecsó-főzős képsorozatához így kommentelt:
„Boldogság morzsák, új kezdetek, szeretet, otthon, Vajdaság.”
Ezek a meleg szavak csak aláhúzzák, mennyire értékes az az örökség, amit Magdi a családjával együtt őriz és tölt új tartalommal.
Gyökereink ereje: miért fontos a hazalátogatás?
Rúzsa Magdi élete eddig is bizonyította, hogy a „világjáró művész” persona mögött ott lapul egy falusi lány, akinek a szíve nem feledte el, honnan indult. A közösségi média világa gyakran a felszínes sikerről, a vörös szőnyegről és a színpadi villanyfényekről szól, ám Magdi bejegyzései azt bizonyítják:
-
Identitás megerősítése: a gyerekeknek szükségük van a gyökerekre, a családi történetekre, hogy erős önbizalommal és egészséges identitással nőjenek fel.
-
Érzelmi intelligencia fejlesztése: a nagyszülői történetek, a közös élmények és a nosztalgia segítik a generációk közötti empátiát és megértést.
-
Életleckék a falusi életből: a föld szeretete, az állatok felelősségteljes gondozása, a „lassú élet” apró örömei mind olyasmi, amit sehol máshol nem tanulhatnak meg a gyerekek.
Hogyan tovább? Magdi tervei a következő hazalátogatáshoz
Magdi nem titkolja: a következő hetekben újabb alkalmat keres, hogy hármas ikreivel visszatérjen Kishegyesre. A tervek között szerepel:
-
Borturizmus a családdal: a balkáni szőlőhegyek meglátogatása és a házi borok megkóstolása.
-
Népdalok gyűjtése – Sebestyén Márta tanácsára a gyerekekkel együtt a helyi énekes nénihez is ellátogatna, hogy a dalok valódi forrásából tanuljanak.
-
Tiszta forrásvíz keresése – a karsztvidéki forrásoknál közös kirándulással a természet szeretetének újabb dimenzióit ismerhetik meg.
Mindehhez Magdi továbbra is rendszeresen beszámol majd az Instagramon és Facebookon, megmutatva, hogy a „világjáró művész” nem csak a reflektorfényben, hanem a család körében is megtalálja a boldogságot és a feltöltődést.
Rúzsa Magdi vasárnap esti naplementés fotóiból és a hozzájuk fűzött megható sorokból egyértelművé válik: gyermekeinek a legértékesebb ajándék az, ha érezhetik és átélhetik a család történetét. A „déja vu” élmény a nagybátyával – aki a nagyapájuk arcvonásait idézi – egyszerre volt könnyekig ható és felemelő. A közös lecsófőzés, a pelyhes kiscsirkék simogatása, a falusi levegő édeskés illata mind-mind arról szólnak, hogy gyökereink erősebbek bármilyen reflektorfénynél.
Magdi soha nem rejti el, honnan jött: a Vajdaságba történő utazások és a családi műhelymunka a helyi élet „létfontosságú vitaminjai” számára és az ikrek számára egyaránt. S ahogy Sebestyén Márta is írta: ez a gondviselés műve – a szeretet, az otthon és a hagyomány egyszerre formálja a jelent és az utánunk jövő generációkat.