A jelenlegi jogszabályi környezet csak azoknak a különélő házastársaknak teszi lehetővé az özvegyi nyugdíj igénylését, akik legalább egy éve külön élnek, és ez idő alatt tartásdíjban részesültek elhunyt házastársuktól – írja az az Infostart.
Ez sok esetben kizárja a jogosultságból azokat, akik bár jogilag házasságban éltek, ténylegesen azonban nem részesültek tartásdíjban.
A 2026-tól hatályba lépő új szabályozás azonban ezt a megkötést eltörli. „Aki bármilyen okból nem él együtt házastársával, ugyanúgy jogosult lesz özvegyi nyugdíjra, mintha együtt éltek volna” – mondta el Farkas András nyugdíjszakértő, a NyugdíjGuru News alapítója. Ez egy fontos lépés a házasság intézményének erősítése és az igazságosabb elbírálás irányába.
Szűkülő lehetőségek az élettársak számára
Az élettársakra vonatkozó szabályok viszont szigorodnak. Jelenleg a minimum egyéves, közös gyermekkel rendelkező élettársi kapcsolat is jogosultságot adhat özvegyi nyugdíjra, gyermek hiányában pedig tíz év folyamatos együttélés szükséges.
Az új jogszabályi környezet azonban kizárja azokat az élettársakat, akiknek a párja hivatalosan még házas, tehát jogilag különélő házastársa van. Ez a rendelkezés az élettársi viszonyok egyértelmű jogi hierarchiáját erősíti: a házasság erősebb jogi kötelék, mint az élettársi kapcsolat, függetlenül a tényleges együttéléstől.
Időskori házasságok és a jogosultság rugalmassága
Kedvező változás jön azok számára, akik időskorban házasodtak össze. Korábban, ha valaki a nyugdíjkorhatár elérése után kötött házasságot, és nem született közös gyermek, akkor csak legalább öt év házasság után járt özvegyi nyugdíj.
A 2026-tól érvényes módosítás szerint azonban, ha az érintettek korábban legalább tíz évet élettársi kapcsolatban éltek, akkor az együtt töltött időszak házasságként beszámítható, és így már kevesebb házassági idő után is jogosulttá válhatnak özvegyi nyugdíjra.
Hirdetés
Mi nem változik – pedig sokan várnák
A törvénytervezet nem tér ki két olyan fontos kérdésre, amelyek régóta a nyugdíjas társadalom problémalistáján szerepelnek: az egészségi állapothoz kötött jogosultság, valamint a gyermekneveléshez kapcsolódó feléledési szabály.
Egészségi állapot: a „51 százalékos csapda”
Jelenleg az özvegyi nyugdíj feléledéséhez az özvegy egészségi állapotának legfeljebb 50 százalékosnak kell lennie. A probléma ezzel az, hogy a rendszer rendkívül merev, és sokan abba a helyzetbe kerülnek, hogy egy 51 százalékos minősítéssel már elveszítik az özvegyi nyugdíj lehetőségét, holott a mindennapi életben még mindig komoly segítségre szorulnak.
Farkas András szerint az érintettek úgy érzik, hogy a felülvizsgálatok célja nem az objektív állapotfelmérés, hanem az, hogy „éppen” kicsússzanak a jogosultság alól.
Árvaellátás: miért nem elég egy gyermek?
Szintén régóta kifogásolt rendelkezés, hogy az özvegyi nyugdíj feléledésének lehetősége kizárólag akkor áll fenn, ha az özvegy két árvaellátásra jogosult gyermeket nevel. Ez komoly szociális igazságtalansághoz vezet, hiszen egyetlen gyermek, különösen ha kiskorú, önmagában is súlyos terhet ró az egyedül maradt szülőre – ennek ellenére nem jogosít automatikusan özvegyi nyugdíjra, ha nem súlyosan fogyatékos.
A 2026-tól érvényes változások több ponton finomítják a jelenlegi rendszert, de nem számítanak radikális reformnak. A különélő házastársak jogainak megerősítése üdvözlendő, ugyanakkor az élettársak helyzete szűkül, és a leginkább szorongató, a társadalmi igazságérzetet sértő kérdések – mint az egészségi állapot és a gyermeknevelés – továbbra is rendezetlenek maradnak.
A szakértők, így Farkas András is, bíznak abban, hogy a törvényalkotók előbb-utóbb napirendre tűzik ezeket a témákat, hogy az özvegyi nyugdíj valóban méltányos és segítő szándékú juttatás legyen – azoknak, akik rászorulnak.