Kolozsváron az idén a sikeres érettségizők aránya 71 volt. Ami azt jelenti, hogy az érettségin megjelent diákok közül 1400-nak nem sikerült átmenő jegyet elérni. Nem ebbe a csoportba tartozott Mihály, a kolozsvári Down szindrómás fiú, annak ellenére, hogy egyik iskola a másik után utasította el jelentkezését. Mihály tanult és bravúrosan vette az felnőtté válás eme akadályát.
Annak ellenére, hogy többször is elutasította a társadalom, édesanyja nem adta fel a fiáért folytatott harcot.
„Rengeteg iskolában voltam, mire végre nem utasítottak vissza. Mikor odamentem és elmondtam, hogy van egy fiam, akit be szeretnék íratni, minden további nélkül igent mondtak. Azonban, mikor elmondtam, hogy Down szindrómája van, azonnal egy határozott nem volt a válasz.” – meséli Mihály édesanyja.
Az érettségi ideje alatt édesanyja élete legmeghatóbb pillanatait élte át.
„Nagyon intenzíven éltem meg ezeket a napokat. A lelkem mélyén tudtam, hogy sikerülni fog az érettségi, mert tudtam, hogy milyen munkánk volt együtt 12 éven át, nap, mint nap. Boldog vagyok, de nagyon nehéz volt.” – meséli az édesanya.
12 éves harc a romániai rendszerrel
Sokan azt javasolták az édesanyának, hogy ne avatkozzon ennyire fia életébe, mert úgysincs semmi értelme. Még a tanárok is azt mondták: „Takarodj a gyerekeddel! Nem látod, hogy fogyatékos? Meg akarsz sérteni minket és a gyerekeket is?” Minden ilyen alkalom után esőként hullottak az édesanya könnyei, azonban bátran vett minden nehézséget és meg is lett az eredménye.
Betegsége dacára sikerült a fiúnak az érettségi, és nem is akármilyen jeggyel, hanem egy majdnem 7-es átlaggal. Mihály így nyilatkozott:
„Nem volt nehéz, mert tanultam. Minden diák odajött hozzám és gratulált. A történelem volt számomra a legnehezebb és a földrajz volt a kedvencem. Most vakáció van, utazni szeretnék.”
Mihály és édesanyja valószínűleg elmennek utazni, hogy kipihenjék a fáradalmaikat. Aztán kezdődhet a harc elölről: az édesanya számára harc a társadalmi kitaszítottsággal szemben, Mihálynak pedig harc a normális életért.