Olvad az idő, mint a halvány jégvirág,
és a tűnő boldogság majd véget ér.
ott állsz egyedül, falevél a dombtetőn,
álmos holdfény rád köszön, s elfúj a szél.
sddig van remény, minden perc ünnepel,
hisz mindig van remény, hinni kell, ó hidd hát el!
Rúzsa Magdi – Most Élsz (Máté Péter)
Hirdetés
previous post