A menyasszony több mint egy évet töltött a gyerekmentes esküvő megszervezésével, de minden terve romba dőlt, amikor a nővére – és egyben a koszorúslánya – bébiszittere az utolsó pillanatban bejelentette, hogy mégsem ér rá.
Vannak, akik szinte egész életükben a tökéletes esküvőről álmodoznak, ami azt jelenti, hogy a tökéletesnél kevesebbel egyszerűen nem tudják beérni.
A szóban forgó menyasszony több mint egy évet töltött az esküvője megszervezésével. A nagy napra mindössze 70 vendég volt hivatalos, és gyerekek nem vehettek volna részt a szertartáson.
De annak ellenére, hogy a legapróbb részletekig megtervezte a nagy napot, az utolsó pillanatban minden megváltozott, amikor a nővére – és egyben a koszorúslánya – bébiszittere bejelentette, hogy nem ér rá, így nem volt, aki vigyázzon a menyasszony két és öt éves unokaöccseire.
A menyasszony végül vonakodva beleegyezett, hogy a nővére a gyerekit is elvigye az esküvőre, és a Redditen így írt a tapasztalatairól: „Nyomás alatt éreztem magamat, de könyörgött nekem, hogy a gyerekek is jöhessenek. Azt mondtam neki, hogy rendben van, ha jól viselkednek, és a férje odafigyel rájuk.”
Szinte azonnal meg is bánta a döntését, mivel a nővére késve jelent meg, „mert a fiúkkal nyűgösek voltak készülődés közben”, így a koszorúslány a legtöbb előkészületet megörökítő képről lemaradt.
„Aztán következett maga a szertartás, és a kétéves unokaöcsém elkezdett hisztizni.” – magyarázta a menyasszony.
„A férjem és én saját magunk írtuk meg a fogadalmainkat, és én körülbelül az én fogadalmam felénél járhattam, amikor elkezdett sírni és nyűgösködni. A sógorom ügyetlenül elkezdett kifelé menni vele, a kicsi idősebb testvére pedig a nyomukban, és azt mondogatta az öccsének, hogy maradjon csendben.”
„Kétszer is újra kellett kezdenem a fogadalmamat a fennakadás miatt, és már így is ideges voltam. Szabadtéri szertartás volt, úgyhogy még egy jó darabig hallottuk az unkaöcsémet, mire a sógorom elég messzire jutott tőlünk.
Én ezt ugyan nem láttam akkor, de a vőlegényem tanúja szerint a nővérem drámai módon terelgette kifelé a férjét.”
A helyzet később pedig csak még rosszabbra fordult, amikor a menyasszony nővére eltűnt a szertartás után, így semmilyen csoportkép nem készülhetett.
„A fotózás után a nővérem nem is mondott semmit, nem kért bocsánatot, semmi ilyesmi. Az első táncok után végre felbukkant, és nevetgélve szabadkozott, hogy az unokaöcsémnek itt volt a szundi ideje, de most már lecsillapodott. Ez egyáltalán nem volt bocsánatkérés, én pedig nagyon feldúlt voltam.” – mondta a menyasszony.
„Mondtam neki, hogy nem tetszik, mennyire elutasítóan viselkedik az esküvőmmel kapcsolatban, meg, hogy én megszegtem a saját szabályomat a családja kedvéért, és nem úgy tűnik, mintha értékelné. Elismételte, hogy sajnálja, de szerinte eltúlzom a dolgokat, és az egész nem volt olyan zavaró, mint ahogy én leírom.
Ezen a ponton már forrt bennem a düh, és megkértem, hogy távozzon, mert már nem akarom, hogy ott legyen.”
A menyasszony édesanyja és nővére is dühös volt a döntése miatt, és egyikük sem beszélt vele az esküvő óta – ami egy héttel korábban volt – ezért mostanra a menyasszony is megkérdőjelezte a saját döntését – ezért írt a Reddit csoportba is.
A hozzászólók egy része azonban kiállt a menyasszony mellett. Az egyikük azt írta, egyáltalán nem volt szép a nővére részéről, hogy elvitte a gyerekeket az esküvőre, és nyomást gyakorolt rá, miután ő pontosan meghatározta a preferenciáit.
Egy másik hozzászóló hozzátette, hogy a bocsánatkérése szemmel láthatólag csak egy szánalmas kísérlet volt, hogy mentse a helyzetet, miközben manipulálni próbálta a húgát, hogy megkérdőjelezze a döntését.
Egy harmadik felhasználó pedig ezt írta: „Hihetetlenül méltóságteljesen kezelted a helyzetet.” Majd azt is hozzátette: „A gyerekeivel sem tett jót, amikor kitette őket annak a stressznek, amit ez az esemény jelentett. Nem akarok feltételezésekbe bocsátkozni, de az, hogy a gyerekek „nyűgösek” voltak készülődés közben és a szertartáson is, azt a benyomást kelti, hogy nem akartak ott lenni.”