Egy fiatal édesanya egy napon sírva fakadt. A közelben játszó kisfia odaszaladt, hogy megkérdezte, hogy miért sír.
– Azért kicsim, mert nő vagyok – válaszolta.
– Édesanyám, nem értem, mi bánt téged? – kérdezte a gyerek.
Az anyja ölbe vette és a következőket mondta:
– Drágám, ezt te sosem fogod megérteni.
A gyereket továbbra is furdalta a kíváncsiság. Odament apjához, hogy hátha többet megtud.
– Édesapám, miért sír édesanya ok nélkül?
– Fiam, a nők ok nélkül is tudnak sírni – hangzott a felelet, majd az apa tovább lapozta sportújságát.
A fiú évek múlva sem kapott választ arra, hogy miért sírnak a nők. Mikor felnőtt, úgy döntött, hogy Istenhez fordul a kérdésével.
– Uram, kérlek segíts, hogy megtudjam: miért sírnak a nők!
Isten így válaszolt: “Kedves fiam, mikor eldöntöttem, hogy a férfi mellé nőt is teremtek, sok különleges erővel ruháztam fel őt. Először is kitartóvá tettem: a vállai rengeteg súly képesek elbírni, de elsősorban nem a fizikai nehézségeket, az a férfi dolga, hanem a lelki dolgokat, terheket.
Egy női váll a világ összes problémáját képes elbírni, és közben gyöngéden védelmezni a karjában tartott gyermekét. Azért teremtettem a nőt a férfi oldalbordájából, hogy képes legyen megóvni párja szívét, ahogy a bordák szerepe is ez. Erőt kaptak tőlem, hogy elviseljék a szülési fájdalmakat, kitartást, akaratot, hogy akkor is küzdjenek a céljaik elérésében, mikor azt már a legtöbben feladták volna.
Végül azért adtam neki könnyeket, hogy kisírhassa magát, mert ezáltal képes megtisztulni lelkileg, és újból erőre kapni. Fiam, a nő szívéhez a könnyein keresztül vezet az út, ezért tedd őt boldoggá, vigyázz rá, és szeresd, életed végéig.